Szajol kedvező földrajzi fekvése folytán ősidők óta lakott hely. A régészeti ásatások során többek között neolitkori, rézkori, bronzkori, római kori leletek kerültek elő a föld mélyéből. Szajol- Felsőföldön a Köröskultúra időszakából cölöpszerkezetes, paticsfalú házat tártak fel.

1261-ben Zoyli formában említi először IV Béla oklevele, amelyben az egri püspököt megerősíti Tiszapüspöki birtoklásában, s ebben megnevezi Szajolt mint szomszédos határközséget. Neve feltehetően török eredetű, az oszmán török soylu "nemes, előkelő" szóból származhat. Arra utalva, hogy a település lakói nemesek voltak. Még az 1788-as összeírásban is a nemesek voltak túlsúlyban; ekkor "89 nemes, 1 polgár, 1 polgár örököse, 57 zsellér, 2 szabadságolt katona, 65 1-17 éves sarj, 9 egyéb", valamint "233 nő" élt a faluban.
1339-től a Szajoli-, a Simonfi-, a Kompolti-, az Országh-családok birtokolták. A XV. századtól sűrűn változtak birtokosai, a település az egri vármegye tulajdonába került, majd a koronára szállt.
A török hódoltság idején a szolnoki szandzsákhoz tartozott. A népes falu nem pusztult el, s túlélte a tizenötéves háborút is. A település csak az 1691-es és 1697-es tatár betöréskor, valamint a kuruc időkben néptelenedett el, de a lakosság minden alkalommal hamar visszatért.

Az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharcban szajoli nemzetőrök is fegyvert fogtak, de a település fő feladata a forradalmi seregek elszállásolása volt. A településen a Württenberg-huszárok egyik százada állomásozott, majd 1849. március 22-én Sulcz és Lapinsky vezetésével szállásoltak el egységeket. A vasútépítés nagy lendületet adott a falu fejlődésének a XIX. század második felében. A Szolnok-Debrecen vonalat 1857ben adták át. 1885-ben felavatták a kunszentmártoni vonalat, amely 1887- ben Szentesig, 1893-ban pedig már egészen Hódmezővásárhelyig ért. A település vasútállomásán halad át az 1858-ban megnyitott Püspökladány- Nagyvárad s a Szolnok-Arad vonal is.

Szajol tulajdonképpen Szolnok tiszántúli rendezőpályaudvara lett. Az állomás épületét 1870-ben kezdték el építeni. Nagyszámú vasutasréteg verbuválódott, főleg a zsellérlakosságból illetve a földnélkülivé vált nemesekből. 1910-ben már a keresők 15%-át foglalkoztatta a vasút. 1949-ben is ugyanez az arány, de közben növekedett a lakosság száma. 1960-ban a vásúti dolgozók aránya már 26%. Ezzel egyidejűleg a jó közlekedési viszonyoknak köszönhetően növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya is, a lakosság egy része Szolnok gyáraiban, üzemeiben talált munkát. Amíg 1910-ben a keresők 70%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 1949-ben 57%, 1960-ban pedig már csak 27% ugyanez az arány.Szajol 1872-ben vált nagyközséggé.

1876-ban az akkor megalakult Jász-Nagykun-Szolnok megye települése lett. Az elöljáróságot egy bíró, egy törvénybíró, egy rendőr, négy tanácsos és két jegyző alkotta. Az I. világháborúban 40 szajoli halt hősi halált. Az 1919-es román intervenció és a II. világháború súlyos károkat okozott a nagyközségben. Osztozkodott a közeli Szolnok sorsában, mivel stratégiai szempontból fontos helyen fekszik mindkét település. A II. világháború harcaiban harminc ház teljesen megsemmisült, tizenkilenc erősen, huszonhárom pedig kisebb mértékben megrongálódott, s két iskola is áldozatul esett.

1945-ben 416 igénylő között osztottak szét 2816 kat. hold földet. Nem sokkal később megalakultak a tsz-ek, amelyek a hetvenes években összeolvadtak, majd az immár egy szajoli termelőszövetkezet a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz-szel fuzionált. Az 1992-es átalakulás óta a szövetkezet főként gabonafelvásárlással foglalkozik. Szajolban 1994-ben tíz fővel megalakult a Községi Földrendező Bizottság, kiosztották a kárpótlási földeket. A nagyközségben 1828-ban még csak egy iparos dolgozott. Később növekedett ugyan a számuk, de szinte mindig húsz alatt maradt. 1910-ben négy kovács, négy cipész, csizmadia, két hentes és mészáros, egy kőműves, két ács dolgozott a településen.

A malomiparban két, a vendéglátásban hét embert foglalkoztattak. 1925­ben két kisebb szódavízüzem is működött. Jelentősebb ipari létesítmények azonban csak a XX. század ötvenes-hatvanas éveiben jöttek létre Szajolban. 1954-ben nyílt meg a Göngyölegellátó Vállalat, amely 1956-ban kirendeltség, 1963-ban önálló üzemegység lett. Jelenleg nyárfafeldolgozással foglalkozik. Az ÁFOR bázistelepe 1961-ben létesült. Jelenleg a MOL Rt. Dél­alföldi Regionális Bázistelepe. A TIGÁZ Propán-bután Gáztöltő Üzeme 1968-ban nyílt meg, 1969-től gáz-cseretelepe is van. Napjainkban PRÍMAGÁZ néven üzemel. Az Áruraktározási és Terménygazdálkodási Igazgatóság szajoli telepét 1961-ben lé­tesítették. Akkor száz vagon volt a befo­gadóképesége, 1968-ban háromezer vagonos raktárt építettek. Ma ÁTI Közraktározási Rt. néven működik. Az ERDÉRT 1963-ban létesített telepet Szajolban, faosztályozásra és bányafa darabolásra. Később egyéb faanyagot is feldolgoztak a telepen.

2005-ig a FA-CENTRUM Kft. működött a telepen, EUR-raklapok, fűrészáruk készítése és hámozása volt a profilja. A MÁV Pályafenntartási Szakasz és Villamos Vonalfőnökség 1970-ben kezdte meg működését. A vasúti felsővezeték áramellátását és karbantartását végzi. Jelenleg a MÁV Rt. Villamos Vonalfőnökségeként üzemel, az újszászi, mezőtúri, békéscsabai kirendeltségek tartoznak hozzá.

Amilyen sok jót köszönhet Szajol a MÁV nak, olyan nagyon tragikus emlék az 1994. december 2-i vasúti katasztrófa, amelynek során egy gyorsvonat több kocsija kisiklott. Harmincegyen vesztették életüket. Az áldozatok emlékére kegyeleti emlékhelyet létesítettek az állomáson, benne Kő Pál szobrászművész alkotása látható. A balesetben megsemmisült az állomásépület egyik szárnya, egy váróterem, a büfé és hat szolgálati lakás is. Szajol 1995-ben csatlakozott a "Vasutas Települések Szövetségé"-hez.


Szajol kereskedelmét a két város, Szolnok és Törökszentmiklós közelsége kedvezőtlenül befolyásolta. 1879-ben egy, 1925­ben öt szatócsüzlete volt. 1965-ben tizenkét bolt és hat vendéglátóhely szolgálta a lakosságot. 1996-ban negyvennyolc bolt és tizenkilenc a vendéglátóhelyek száma. 2000­ben tizenkilenc bolt és húsz vendéglátóhely várta a lakosságot és a kirándulókat, turistákat. Magánvállalkozásban épült egy panzió a falusi turizmus fellendülésében bízva. A Godó Panzió a vendéglátáson túl rendezvény-szervezéssel is foglalkozik.

A nagyközségben 1990-ben harminckét vállalkozót számláltak, 2000-ben pedig már kilencvenegy egyéni és hatvanegy társas vállalkozást tartottak nyilván.

A szajoliak évszázadokon át a Tisza vizét itták. A folyó szabályozása után pedig a Holt-Tisza vizét használták. Az első artézi kutat 1925-ben fúrták, a vízmű 1961-ben épült. Ma az 1471 lakás 99,7%-ában van vezetékes víz. A háztartások 87,5%-ába vezették be a gázt, s a lakások 77,8%-ában van telefon. Az utak 72%-a szilárd burkolatú.

A községnek 1914-ben még közös orvosa és szülésznője volt Tiszapüspökivel. Az egészségház a'30-as években épült. Új orvosi lakás és rendelő létesült 1948-ban. 1960-ban egy orvos, egy védőnő, egy házi betegápoló dolgozott Szajolban. Jelenleg két háziorvos, egy fogorvos, két védőnő, öt beteggondozó, egy gyógyszertár végzi a lakosság egészségügyi ellátását. Szajol lakossága az eltelt évtizedben nem csökkent számottevően. 1993-ban 4102-en éltek a nagyközségben, 2000-ben 4072-en. Évente 14-15 házasságot kötnek, s több mint negyven gyermek születik. A halálozások száma évenként valamivel több ötvennél.

Egy 1767-ben készült jegyzőkönyv tanúsága szerint akkor már volt iskolamester Szajolban. 1894-ben már két tanítóról tesz említést a krónika. Az 1930-as évek elején öt római katolikus iskolában, egy uradalmi elemi iskolában folyt a tanítás, s volt egy felekezeti óvoda is. 1937-ben az Isteni Megváltó Leányainak Kongregációja szerzetes­rend is nyitott iskolát. Az 1940-es évek végén rövid ideig dolgozók gimnáziumát is működtettek a községben. 1965-ben 620 általános iskolás diák tanult a településen. 1990-re 393-ra csökkent a diákok száma, s 131 volt az óvodás kisgyermek. Az iskola 1995-ben Kölcsey Ferenc nevét vette fel. A 2000/2001-es tanévben 356 diák tanult az iskolában, s 152 kisgyermek járt óvodába.


1891 és 1951 között 14 egylet, kör, egyesület működött a községben. A legrégebbi, a Katolikus Olvasókör 1900-ban jött létre. Szajol lakosságának döntő többsége mindig katolikus volt. 1640-ben már önálló plébániája volt, 1744-ben templomot építettek a megroskadt fatemplom helyén. Ez a templom nyolcvan évig állt, ekkor azonban megdőlt a falazata, életveszélyessé vált. 1833-ban építettek új templomot közadakozásból. Ótven éwel később felújították és plébániát építettek hozzá. Közadakozásból emeltek szobrot a szajoliak Nepomuki Szent Jánosnak is. A templombelsőt 1995-ben újították fel. Ugyanez év januárjában kezdték el építeni a Szent István király úton a református templomot, amelyet 2002. augusztus 18-án szenteltek fel.


A honfoglalás ezeregyszázadik évfordulóját szajoli képeslap kiadásával, helytörténeti kiállítással, illetve a községháza kertjében kopjafa állításával ünnepelte meg a település lakossága. A XX. század utolsó éveiben létrehozták a Társadalmi Együttműködési Bizottságot, amelynek a helyi közösségek, társadalmi szervezetek munkájának összehangolása a feladata. A nagyközségben számos közösség, klub szolgálja a helyiek érdeklődési körének megfelelő foglalatosságot.

A művelődési házat 1960-ban építették át. Az intézmény jelenleg "Közösségi Ház és Könyvtár" néven működik, mely 200 ember befogadására alkalmas. A községi könyvtárban 20 000 kötet várja az olvasókat.

Szajolban a sportegyesület keretében 1948-ban labdarúgó-, asztalitenisz-, kézilabda-, sakk-, röplabda-, atlétika- és úszó-szakosztály működött. 1964-től már csak labdarúgócsapata van. 1964-ben adták át az új sportpályát, 1990-ben pedig új, községi sportcsarnokot építettek. Az általános iskolában 1991-től működik birkózó szakosztály. 1992-től '99-ig községi judó klubja is volt a településnek, a Szajol Sector Judo Klub versenyzői szép eredményeket értek el hazai és nemzetközi versenyeken, részt vettek az Európai Olimpiai Reménységek viadalán is. A klub székhelye 1999-től Szolnokon található. A nagyközségben minden évben augusztus 15. és 20. között megtartják a Szent István Napokat. 2000-ben a Szent István Napok keretében avatták fel a Rózsák terén államalapító királyunk egész alakos szobrát, Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrász­művész alkotását. A tér ékessége a temp­lom és az új szobor mellett az 1999-ben épült impozáns községháza.

A településen 1995-től Szajoli Hírmondó Egyesület, majd 1999-től az önkormányzat jelentet meg lapot "Szajoli Krónika" néven. Jelenleg a "Szajoli Krónika" mindeden hónapban, ötszáz példányban kerül az olvasók kezébe.
Szajol 1995-ben csatlakozott a Vasutas Települések Szövetségéhez, 1991-től a község testvértelepülése az ausztriai Neumark am Wellersee. Az együttműködés keretében csereüdültetésre, közös kulturális és sport programokra került sor. Az osztrák település bútorokkal, felszereléssel is támogatta a szajoli iskolát.

2007-ben testvérvárosi kapcsolatok kiépítésére került sor az erdélyi Kászon településsel.

A község kedvező foglalkoztatási helyzetben van, a kistérségben itt a legalacsonyabb a munkanélküliség. További fejlődéséhez az élő és a Holt-Tisza nyújtotta lehetőségek kihasználása kínálkozik. Az önkormányzat legnagyobb beruházása az elmúlt években a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése volt.

 

Helytörténeti vonatkozású anyagok, melyek a könyvtárban tanulmányozhatóak:

Dedrák Lászlóné- Lajkóné Czékmási Csilla: A Közösségi Ház és Könyvtár története. A Közösségi Ház és Könyvtár története.

Böjti Tamásné (1995): A szajoli egyházközség története

Dedrák Lászlóné ( ): Szajol község története 1945-68 A község felszabadulása

Hegedűs K. Ferenc ( 1995): Szajol története

Kapocsi Antal (1972) : A szajoli oktatási intézmények története

Lajkóné Czékmási Csilla (2004): A társadalmi szervezetek helye, szerepe Szajol község életében, különös tekintettel a rendszerváltás utáni időszakban

Lajkó Zoltánné (2004): Katolikus ünnepi szokások Szajolban

Lovas Annamária ( 2003): Szajol kulturális helyzete

Dr Lőrinzc Gyuláné ( 1960) : Szajol kuriális község kialakulásának története

Szekeres Jánosné ( 2004) : Olvasókörök Jász- Nagykun- Szolnok megyében,
különös tekintettel a Szajoli Katolikus Olvasókörre

Szöllősi József ( 1995): Szajol gazdaságföldrajza

Török Margit ( 1978) : Szajol község helytörténete a kezdetektől 1930-ig

Borics Katalin: Szajol településszerkezeti elemzése

Szekeres Ilona: Szajoli ragadványnevek

A Faluház

A Fő út 32. szám alatti Faluház a Közösségi Ház és Könyvtár részeként működik. Az intézményben található a község első állandó helytörténeti gyűjteménye, mely 2006. augusztus 20-án nyílt meg.  A gyűjteményben régi használati tárgyak, szerszámok és berendezési tárgyak láthatóak. E mellett a könyvtár térkép-fotó és képeslap gyűjteményének egy része is megtekinthető itt. A kiállítás előzetesen egyeztetett időpontban látogatható. (Információ: Közösségi Ház és Könyvtár, 56/446-047)

Az épületben tartja foglalkozásait a Modellező Klub és a Szajoli Fiatalok Közössége is.

Az önkormányzat a Leader pályázati program keretében 2007. őszén újította fel az épületet. A külső homlokzat felújítása és az akadálymentesítési munkák elvégzése mellett sor kerül kert rendezésre, és kerti pavilon kiépítésére is. Így itt nyílik majd lehetőség szabadtéri programok szervezésére.